Mátyás király kalandos élete során sokféle muzsikát hallhatott mind földrajzi, mind stílusbeli értelemben. Magyar, olasz, német, cseh, török udvarok zenéit, latin egyházi énekeket, huszita zsoltárokat, katonazenéket, indulókat, táncdallamokat, népdalokat, kobzosok, lantosok krónikás énekmondását, szóló hangszert, zenei együttest, kórusmuzsikát, és persze az e zenékhez köthető táncokat is jól ismerte. Nincs arról adatunk, hogy ő maga is megszólaltatott-e hangszert, de Beatrix királynéról tudjuk, hogy hárfázott és énekelt, és ismert a király udvari zenekar vezetőjének, egy bizonyos Huszti Mártonnak a neve is. Magyarán: sok zene vette őt körül. S mert e dallamok egy részét Corvinák, kódexek, énekeskönyvek, őrzik, magától adódik, hogy legkiválóbb régizenei együttesünk e korabeli dallamokkal és ritmusokkal tisztelegjék legendás királyunk és kora előtt.

A zenei seregszemlét „Fanfár” vezeti be. A vadászatok hallali dallamára emlékeztető kürtszót dobpergés kíséri, majd előáll egy énekmondó, hogy Nagybáncsai Mátyástól felidézze az apa, „Hunyadi János históriája” részletét. Pálmai Árpád szép énekmondását cizellált lantszó kíséri, két helyen a dallamot a rebek hegedűszava alakítja táncos formára, ami dekoratívvá teszi a számot.

Prága következik; az ifjúkori fogság színhelye. Ünnepélyes szép fúvósdallam és katonás dobütések vezetik be a „Huszita zsoltárt”, mintha máris lobogna a vallásreformátor máglyája, amit jajongó zenekari dallamok is kísérnek, majd váratlanul áll be a végzetes csönd. A „Lidove Tance” párhuzamos, táncos dallamai a prágai udvari mulatságot idézik. A hegedűk, sípok kígyózó dallamát doromb zsizsegése, dobütések és kurjantások ritmizálják.

Elérkezünk a királlyá választás pillanataihoz. Ünnepélyes lantdallam kíséretében dr. Gyarmati Szabó András mondja el Thuróczi János: Magyar Krónikájának ide vágó részletét, a hiteles korabeli tudósítást. Az ünnepi fanfárdallamok átcsapnak Bencédi Székely István énekébe, amely „A pesti gyermekek éneke a Duna jegén” címet viseli. A Máriáss Péter vezette szentendrei Péter-Pál Ifjúsági Kórus ugyan inkább felnőttesedő ifjak, semmint gyermekek hangján szólal meg, de így is értjük, miről van szó. Az „Ifjú Mátyás királyt” furulyaszó és női hangon előadott balladás népének is köszönti (Lindner Zsófia). A következő részhez népi tilinkószó vezet át, ami alatt igen jól hangzik a dob és a játékos dünnyögése.

Egyházi hangulat következik, az énekes latinul adja elő a Budai Psalteriumból a „Veni redemtor gentium” részt, aminek monotonitását ötletes pengetett és megfújt hangok ékítik. A latin nyelv tovább is marad, ám Mártha Judit és Pálmai Árpád madrigálosan felcsendülő duója már világi hangulatokat lop fülünkbe. Szertartásos zenekari táncdallam folytatja a témát, ami magyar nyelvű énekben folytatja az ihletett öröméneket. Az ötletes hangszerelések is bizonyítják, mennyire érthetett a középkor embere is a szórakozáshoz. Pattogó ujjdobolás és csengő hirdeti: itt a „Moresca”, a vidám burgundiai tánc, amelynek dallamán „lubickolnak” a hangszerek.

Mátyás hadjáratait több darab is érzékelteti. Janus Pannonius VIII. elégiájának részlete „Jajca meghódolásáról” lantszóval versel, majd a költő időmértékes sorokban „Üdvözli Mátyást kettős diadala után”. „Both János törökországi veszedelme” tekerőlant, sípok, doromb és rebek izgalmas kíséretében krónikás ének formájában szólal meg Kecskés Péter hangján. Utána „Cseh huszita induló” fegyelmezett hadrendjét halljuk a zenéből síppal és dobbal. A zene szinte láttatja a felvonuló hadakat. Az „Olmüci himnusz” lágyabb húrokat penget az énekszó alá, amely már a humanisták ókori ritmikája felé mutat. A hadi blokkot „Szabács viadala” kobzos tudósítással zárja. A csata kavargását itt is ötletesen hangszerelt zenei betét érzékelteti.

Táncos dallamok jönnek. Az „Ungaresca”, 1540-ből fennmaradt lanttöredék, néhol Apor lázár táncának variánsaként hallik át, míg lassan rusztikus zenekarivá bomlik. Paul Hoffhaimer „Kedves kép” c. darabja inkább a hölgyeket szórakoztató udvari hangulat zenekari festője viola da gamba kíséretével. Az 1476-os „Sövénytánc” arról híres, hogy Beatrix táncolt rá az esküvőjén. A dallam hangszerelési változásai érzékeltetik, mennyire felhőtlen örömmel járhatták ezt valamikor! Nem csoda, ha Janus Pannonius is inkább „Mentegetőzik, hogy miért nem megy csatába”, és verset ír „Egy dunántúli mandulafához”. Miközben a verseket hallgatjuk, alatta Pietro Bono Pavanja adja meg a lant hangulatot. „Kétfurulyás” dobbal kísért fokozódó ütemű táncdallam zárja a hangulatos blokkot.

A lemez záró része a búcsúzásé. A Festetich-kódex, Kinizsi Pálné imakönyvéből az „Ó, dicsőséges Asszony” kezdetű szakrális népének hangjaival (Tímár Sára előadásában) és a „Néhai való jó Mátyás király” dudanóta csembalóhangjaival és énekmondással, majd zenekari résszel vezet át részben az utókor megemlékező tisztelgésébe, részben a közelgő török világba.

A reneszánsz az életöröm korszaka, és ennek a lemeznek minden hangján, még a legszomorúbbakon is átüt az élet szeretete. A példamutató hangszerelés és szerkesztés olyan szórakoztatóvá oldja a dús zenei és szöveg matériát, hogy eszünkbe sem jut az idő, csak mikor az utolsó hang is lecsengett: jé, már elmúlt egy óra? Pedig egy élet története és egy kor sokszínű kavargása mind benne volt! Bernáth Tibor zenei rendezését a kiváló sound és a míves arányok egyaránt dicsérik. Aki meghallgatja ezt a lemezt, szeretné meghallgatni az élő bemutatót is, és bizonyára a koncert hallgatói is szívesen viszik majd haza ezt a zenei emléket.

-muzsay-

Mátyás király zenés emlékezete – Pilis-Dunakanyari Hírmondó - Muzsay András – 2008.6.22.