SZENTENDREI KURÍR, 2007. novemberi szám
Lélektől lélekig
Vedres Csaba zeneszerző csaknem tizenöt esztendő után újra szerzői esttel lép fel
Szentendrén telepedtek le, majd három évig tartó pécsi tartózkodás után másodszorra is városunkat választották a nyugalom szigetéül. Vedres Csaba nem a mai show business-nek megfelelő „modern” zeneszerző, ám a ma élők leghitelesebbjei és legelmélyültebbjei közé tartozik. November 4-én este – csaknem tizenöt évnyi kihagyás után – szerzői estje lesz a budapesti Villányi úti templomban.
„1964-ben születtem Budapesten. Gyerekkoromban rendszeresen jártunk zeneakadémiai és Erkel színházi bérleti hangversenyekre. Otthon komoly- és könnyűzene egyaránt szólt. Apám tehetséges zongorista volt, de ritkán tudtunk együtt zenélni. Negyedik általános iskolás koromtól kezdve zongorázni tanultam a kerületi zeneiskolában. Annak ellenére, hogy nagyszerű, toleráns tanárom volt, az úgynevezett „komolyzenétől” erősen idegenkedtem, inkább a rockzene vonzott. 14 éves koromban tettem fel először a kérdést: mi a különbség könnyűzene és komolyzene között? Kielégítő választ erre azóta sem kaptam. 15 évesen abbahagytam a zongorázást, és gitárra „váltottam”. Számos együttest alapítottam a Madách Gimnáziumban, a lázadó rock jegyében. 1981-ben hallottam először az Emerson, Lake and Palmer, valamint a King Crimson együtteseket, ugyanekkor találkoztam Frank Zappa zenéjével. Ugyanakkor rendkívül erős hatás ért Beethoven Karfantáziája felől. Ez utóbbi hatására úgy döntöttem, hogy nem a dzsessz-tanszakra felvételizem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, hanem komolyzenei szakra. 1982-ben Kocsár Miklós tanár úr föl is vett ebbe az osztályba, Fekete hangulat című zongoradarabom alapján. A katonaság után Kocsár tanár úrnál végeztem el a négy év zeneszerzés anyagát. A stílusgyakorlatokkal rendkívül nehezen birkóztam meg, de saját darabjaim végül mindig átcsusszantottak a következő osztályba” – vallja magáról Vedres Csaba zeneszerző.
1985-tól 1988-ig a Tanulmány Színház zenésze volt. 1986-ban Pejtsik Péter csellistával és Egervári Gábor fuvolistával megalapította az After Crying együttest, amely „modern, de hallgatható” zenét kívánt alkotni. A számukra hiteles modern zene csíráit az Emerson, Lake and Palmernél, a King Crimsonnál, Frank Zappánál, Laurie Andersonnál találták meg. Ezek jegyében következetesen keresték a maguk útját, amely 1990-91-ben a közönség tetszésével is találkozott: az After Crying együttes máig létezik, igaz Csabával 1994-ben különváltak útjaik.
1995-ben megalapította a Townscream együttest, amely – több-kevesebb kihagyással – 1999 áprilisáig létezett. Végül próbaterem, koncertezési lehetőség híján az együttes megszüntette a tevékenységét. 1999 decembere óta ad ki szólólemezeket, egyre inkább az úgynevezett „komolyzene” felé tolódva. Célja, hogy a rockzenei gesztusokat és a komolyzenei hagyományt egyaránt felvállalva hiteles, modern zenét alkosson.
Az elmúlt években Nyíregyházán, Egerben, Székesfehérváron, Debrecenben, Veszprémben valamint Budapesten az R.S. 9, a Budapesti Kamaraszínház és az Örkény Színház darabjainál működött közre Dobay Dezső, Galambos Péter, Lukáts Andor és Lendvay Zoltán rendezők irányítása mellett. 2003 januárjától előadássorozatot indított az R.S. 9 Színházban, amely a könnyűzene mibenlétét firtatta. A sorozatot később XX. századi remekművek címmel folytatta 2005 májusáig, ezeken rocklegendák (ELP, King Crimson, Frank Zappa, Genesis, Gentle Giant stb.) műveit elemezte részletesen.
2004 novemberében Kairosz néven újabb együttest alapított, amely végül „Vedres Csaba és a Kairosz kvartett” néven vált ismertté. A Kairosz kezdeti elektronikus kísérletek után a klasszikus zongoraötös hangzásban találta meg igazi önmagát. A zenekar első lemeze Áldott idő címmel 2006 decemberében jelent meg. Emellett 2005 februárja óta meghívott előadóként tart előadást a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Esztétika-filológia tanszékén. Két kurzusa A könnyűzene esztétikája illetve XX. századi zeneesztétikai és zeneelméleti rendszerek címmel. |