Tizenegy éve együtt

2008.05.22.

Ismét magyar kuriózummal sikerült kedveskednünk Franciaországnak, amikor május 14. és 19. között testvérvárosunkban, Salon de Provence-ban járt a Szentendrei Önkormányzat, a Nemzetközi Kapcsolatok Egyesülete és a Péter-Pál Énekkar küldötteiből alkotott huszonhat fős delegáció. Marseille-től néhány kilométerre, a dél-francia táj román kori épületekkel tarkított ligetes kisvárosában, Salon de Provence-ban a helyi művelődési központ, az Espace Charles Trenet aulájában legalább négy nyelv keveredett egymással a fülledt levegőben. A bábeli zűrzavar közepette hét énekkar tagjai, francia, spanyol, német és magyar kóristák várták a fellépést, de előbb meg kellett küzdeniük a helyi szervezés adta sajátságosan rugalmas keretekkel. Nem hiába mondják, hogy a Marseille-hez közeli népek mentalitása inkább olaszos, mint franciás: húsz-harminc perc ide vagy oda igazán nem számít, a lényeg, hogy együtt lehetünk. Végül rendeződtek a sorok, s a sportcsarnoknyi terembe vonulva pazar lakoma fogadta a vendégeket: vörös- és rozéborok, helyi specialitások, variációk gyöngyhagymára, rizsre és sült húsokra, provence-i mártásra, pitypanglevélre, ruccolára és különböző desszertekre. Az első gálaesten Salon de Provence testvérvárosai együtt köszöntötték Szentendrét, amelynek egykori polgármestere, Kállay Péter az akkori francia városvezetőkkel közösen tizenegy esztendővel ezelőtt írta alá a testvérvárosi együttműködésről szóló chartát. Ezután hosszú adoráció következett, amelyben a saloniak, Aranda de Duero, Wertheim, Huntingdon-Godmanchaster és Szentendre küldöttei öt nyelven emlékeznek meg a két város több mint egy évtizedes gyümölcsöző kapcsolatáról, kiemelve a barokk építészettel, a tokaji borokkal és a magyar pálinkával kapcsolatban szerzett élményeiket. Szentendre polgármestere és Salon első embere, Michel Tonon kölcsönösen megajándékozta egymást. „Nagy öröm, hogy itt lehetünk. Amellett, hogy megköszönjük a lehetőséget, szeretném kifejezni a reményemet, miszerint a jövőben még intenzívebb és egyre élénkebb lesz a kapcsolatunk egymással” – fogalmazott dr. Dietz Ferenc. S hogy az említett élő kapcsolat szorosabbra fűződhessen, revüműsorral és tánccal folytatódott a fesztivál. A második estén, szombaton kilenc órától már az elmélyültebb zenéé volt a főszerep. Hét kórus mutatta meg, mire képes az emberi hang: francia részről a saloni Chorale au Fil des Notes, az Ensemble du Conservatoire, a Chorale Empéri, valamint a szomszéd város, Pélisanne kórusa, a Pélichante lépett színpadra. A wertheimiek a Feelings kórussal adtak elő klasszikus, gospel és afrikai eredetű kórusműveket, spanyol részről Aranda de Duero Antonio Bacieróról elnevezett városi zene- és táncművészeti iskolájának női kóristái elevenítették föl egyebek mellett a jól ismert Guantanamera című slágert. A klasszikus felállású, négyszólamú énekes kórusok között szokatlan és üdítő jelenség volt az est egyedi hangzású ének- és zenekara, a szentendrei Péter-Pál Énekkar, amely fanfárral vonult színpadra, s hétféle hangszert is megszólaltatott. Máriáss Péter énekkarvezető társaival középkori költők verses imádságai, valamint moldvai csángó népdalok szövegei és dallamai alapján hat dalt hangszerelt kétszólamú énekhangokra, gitárra, hegedűre és fuvolára. Kobza Vajk udon (arab lanton) kísérte a dalokat, emellett önálló produkciót is bemutatott a mintegy öt-hatszáz fős közönség legnagyobb örömére. A vastapsot meglepett és elégedett moraj kísérte, amikor a testvérvárosi egyesület főszervezője, Mauricette Roussel bejelentette: vasárnap a várkastély területén épült román kori Saint Michel templomban a reggeli misén újra hallható lesz az énekkar. (Később így is lett – másnap fél kilenckor teli templom fogadta az énekeseket.) A gálaest végén a mintegy kétszázötven énekes a környékbeli zenebarátoknak előadta a Friedrich Schiller verséből és Beethoven IX. szimfóniájából gyúrt Európai Himnuszt, valamint Vangelis klasszikusát, A paradicsom meghódítását. A jól sikerült, fiatalos szentendrei szereplésre Salon de Provence-ban legutóbb 2001-ben került sor, amikor Franciaországban Magyarország kulturális évét ünnepelték. A viszontlátogatása sem kell sokat várni: szeptemberben a vendégszeretetből ötösre vizsgázott saloniak látogatnak el hozzánk, hogy egyebek mellett ismét zenei programokkal ajándékozzuk meg egymást. Bokor Tamás